Van egy személyes történetem az írott nagybetűkről.
Az első osztály elvégzését követő nyáron a nagymamámnál nyaraltam. Egész vakáció alatt moncsicsiztem (rémlik, mi az? 🙂 ), eszem ágában sem volt gyakorolni a frissen megszerzett írástudásomat. Szeptemberben aztán, az első napon, amikor a tanító néni azt kérte, írjuk le a nevünket, alaposan megszégyenültem, mert elfelejtettem a vezetéknevem kezdőbetűjét, a nagy G-t. Talán ez a sokk volt a kezdőlökés a később kialakuló betűszeretetem felé…